Csoóri Sándor élete
1930-2016
Zámolytól Pápáig
1930–1950
Csoóri Sándor 1930. február 3-án született Zámolyon, református földművescsaládban. Gyermekkorának meghatározó élménye volt a magyar falu világa, a paraszti élet rendje, a közösség megtartó ereje és a népi kultúra természetes jelenléte. Ezek a korai tapasztalatok később költészetének, esszéinek és közösségi gondolkodásának is fontos forrásává váltak.
Elemi iskoláit szülőfalujában végezte. Tehetségének köszönhetően 1942-ben, az Országos Falusi Tehetségkutató Intézet támogatásával került a Pápai Református Kollégiumba, ahol 1950-ben érettségizett.
A zámolyi gyermekkor és a pápai diákévek két meghatározó világot kapcsoltak össze életében: a magyar népi hagyomány közvetlen tapasztalatát és az irodalom, a történelem, valamint az európai műveltség felé megnyíló szellemi horizontot.
A pápai kisdiák
A zámolyi szülői ház
Az irodalmi pálya kezdete
1950–1960
A pápai érettségit követően Csoóri Sándor Budapestre került, ahol az ELTE Orosz Intézetében kezdte meg tanulmányait. Egyetemi éveit betegsége miatt félbe kellett szakítania, figyelme azonban ekkorra már végérvényesen az irodalom felé fordult.
Első versei 1953-ban jelentek meg. Korai költészetét a társadalmi érzékenység, a személyes hang és a közösség sorsa iránti elkötelezettség jellemezte. Első verseskötete, a Felröppen a madár 1954-ben látott napvilágot. Ugyanebben az évben József Attila-díjjal ismerték el munkásságát.
Az ötvenes években az Irodalmi Újság munkatársa, majd az Új Hang versrovatának szerkesztője volt. Az 1956-os forradalmat követően egy ideig kiszorult az irodalmi intézményrendszerből, de az írással nem hagyott fel. Ezek az évek költői és emberi érlelődésének meghatározó időszakát jelentették.
Költészet, esszé és filmművészet
1960–1980
Az 1960-as évekre Csoóri Sándor költészete egyre határozottabb, összetéveszthetetlenül egyéni karaktert öltött. Verseiben a személyes élmények és a közösségi sorskérdések, a természet képei és az emberi lét nagy kérdései különleges költői egységbe rendeződtek. Gazdag metaforavilága, váratlan képzettársításai és szenvedélyes hangja a korszak magyar lírájának meghatározó alkotójává tették.
Ezzel párhuzamosan bontakozott ki esszéírói munkássága. Írásaiban a magyar társadalom átalakulásával, a paraszti világ sorsával, a népköltészet és a népművészet jelentőségével, valamint a nemzeti önismeret kérdéseivel foglalkozott. Számára a népi kultúra nem lezárt örökség volt, hanem a modern magyar műveltség egyik eleven, megújulásra képes forrása.
A filmművészettel is szoros kapcsolatba került. 1968-tól a MAFILM dramaturgjaként dolgozott, és alkotói együttműködései révén a magyar filmművészet meghatározó műhelyeinek is részese lett. Irodalmi és filmes munkásságát ugyanaz a törekvés kapcsolta össze: az egyéni és közösségi sorsok hiteles megmutatása.
Alkotótársaival: Sára Sándorral és Kósa Ferenccel
A szellemi szabadság és a nemzeti önismeret
1970–1989
Csoóri Sándor a hetvenes és nyolcvanas évekre a magyar szellemi élet egyik meghatározó gondolkodójává vált. Esszéiben és közéleti megszólalásaiban következetesen foglalkozott a magyar társadalom állapotával, a nemzeti önismeret kérdéseivel, a határon túli magyarság sorsával, valamint a kultúra közösségmegtartó szerepével.
A nemzethez való tartozás számára nem pusztán történelmi vagy kulturális adottságot jelentett, hanem személyes felelősséget is. Gondolkodásában a magyar népi kultúra öröksége, az európai műveltség és a modern társadalmi kérdések egymástól elválaszthatatlanul jelentek meg.
A Kádár-korszakban írásai és közéleti szerepvállalása miatt többször került szembe a politikai hatalommal. Megfigyelés alatt tartották, publikálási lehetőségeit időszakosan korlátozták. Mindez azonban nem szakította meg alkotói munkáját és szellemi kapcsolatait.
Az 1980-as években egyre aktívabban vett részt a magyar ellenzéki gondolkodás és párbeszéd alakításában. Jelen volt az 1985-ös monori találkozón, majd 1987-ben a Magyar Demokrata Fórum alapítói közé tartozott. Számára a rendszerváltozás kérdése szorosan összekapcsolódott a társadalmi önismeret, a kulturális megújulás és a nemzeti felelősség ügyével.
Novák Ferenc "Tata" otthonában
Keleti Károly utcai lakásában
Illyés Gyulával és feleségével, Kozmutza Flórával
Németh Miklós, Tőkés László és Sütő András társaságában
A rendszerváltozástól az ezredfordulóig
1989–2000
A rendszerváltozás időszakában Csoóri Sándor írói és közéleti szerepvállalása új fejezethez érkezett. A Magyar Demokrata Fórum egyik alapítójaként részt vett a demokratikus átalakulást kísérő szellemi és politikai párbeszédben, miközben továbbra is a magyar kultúra, a nemzeti önismeret és a közösségi felelősség kérdései foglalkoztatták.
1988-tól a Hitel című folyóirat szerkesztőbizottságának elnöke, 1992-től főszerkesztője volt. A lap fontos fórumot biztosított az irodalmi, történelmi és társadalmi kérdések megvitatásához.
1991 és 2000 között a Magyarok Világszövetségének elnökeként dolgozott. Kiemelt figyelmet fordított a határon túli magyar közösségek kulturális kapcsolataira és az összmagyarság szellemi összetartozására. Nevéhez fűződik a Duna Televízió létrehozásának kezdeményezése is, amely 1992 karácsonyán kezdte meg sugárzását.
Közéleti tevékenysége mellett költői és esszéírói munkássága folyamatos maradt. Ebben az időszakban jelent meg többek között a Nappali hold, a Hattyúkkal, ágyútűzben és a Ha volna életem című kötete. Írásaiban továbbra is összekapcsolódott a személyes számvetés, a történelmi tapasztalat és a közösség sorsáért érzett felelősség.
Antall Józseffel a Magyarok Világtalálkozóján 1992-ben
Az életmű kiteljesedése
2000–2016
Az ezredfordulót követő években Csoóri Sándor figyelme egyre inkább költői és esszéírói életművének továbbépítése, valamint korábbi tapasztalatainak összegzése felé fordult. Bár fokozatosan visszavonult az aktív közéleti szerepvállalástól, írásaiban változatlanul jelen maradtak azok a kérdések, amelyek egész pályáját meghatározták: a magyarság sorsa, a nemzeti önismeret, az emberi szabadság, a művészet és a közösség kapcsolata.
Ebben az időszakban számos új verseskötete és esszégyűjteménye jelent meg, többek között a Csöndes tériszony, az Elkártyázott köpeny, a Futás a ködben, az A pokol könyöklőjén és a Már én se volnék harminc év. Kései költészetében a személyes számvetés, az emlékezés és az elmúlással való szembenézés különös hangsúlyt kapott.
Munkásságát ezekben az években is jelentős elismerések kísérték. 2008-ban Prima Primissima díjat, 2012-ben Kossuth-nagydíjat kapott, 2014-ben pedig a Nemzet Művésze címmel tüntették ki.
Utolsó éveiben visszavonultan élt. Nyolcvanötödik születésnapját 2015 februárjában a Petőfi Irodalmi Múzeumban ünnepelték; ez volt egyik utolsó nyilvános megjelenése. Csoóri Sándor 2016. szeptember 12-én hunyt el, nyolcvanhat éves korában. Az Óbudai temetőben helyezték örök nyugalomra.
Díjak és elismerések
Csoóri Sándor irodalmi, művészeti és közéleti munkásságának elismerései
1954, 1970 – József Attila-díj
1978, 1990 – Alföld-díj
1981 – Herder-díj
1984 – Bibó István-díj
1985, 1995, 2004 – Az Év Könyve Díj
1987 – Déry Tibor-díj
1989 – Fitz József-könyvdíj
1990 – Kossuth-díj
1990 – Magvető Könyvkiadó Nívódíja
1990 – Radnóti-díj
1995 – Eeva Joenpelto-díj
1997 – Károli Gáspár-díj
1997, 2005 – Magyar Örökség díj
2000 – A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal
2000 – Kölcsey-emlékplakett
2003 – Arany János-nagydíj
2004 – Magyar Művészetért Díj
2004 – Magyar Szabadságért díj
2006 – Balassi Bálint-emlékkard
2007 – Győri Könyvszalon alkotói díj
2008 – Prima Primissima díj
2012 – Kossuth-nagydíj
2014 – Budapest díszpolgára
2013 – A Magyar Művészeti Akadémia Nagydíja
2014 – A Nemzet Művésze
2015 – Esztergom díszpolgára