Könyvek és kiadványok
Csoóri Sándor gazdag irodalmi életművében a költészet, az esszé és a próza egymást kiegészítve jelenik meg. Írásait a személyes élmények, a magyar népi kultúra öröksége, a nemzeti önismeret és az emberi lét nagy kérdései kapcsolják össze.
Az alábbi válogatás az Erdélyi Szalon Kiadó gondozásában, a Nomád Nemzedék megbízásából megjelent életműsorozat köteteit mutatja be.
Csillagkapu
Válogatott gyermekversek
Csoóri Sándor válogatott gyermekverseit olvasva csak az juthat eszünkbe, hogy a költő jókedvében írta azokat: játékosak, csipkelődőek, csúfolódó, ugyanakkor mesteri nyelvi játékokkal teli vagy pattogó ritmusukkal táncba hívogató költemények.
Ez a kötet Csoóri Sándor életműsorozatának első darabja. Hogy miért a kicsinyek vehetik kezükbe az első kötetet? Mert őhozzájuk illik a legavatottabb hangon szólni. A CD mellékleten Sebő Ferenc verses muzsikáját élvezhetik, míg a színes illusztrációk Csoóri Sándor legszűkebb környezetéből kerültek ki.
A különleges kötetet az unokák, Molnár Lilla Júlia és Hóvári Virág Zsófia, valamint egyik dédunoka, Zimber-Csoóri Berta Julianna ihletett rajzai színesítik.
Pálfy G. István a kötetről:
Megpróbálom magam elé képzelni ennek a könyvnek, ezeknek a verseknek az íróját. Képzelegnem sem kellene, hiszen elég közelről láttuk egymást. A gyermekversek íróját azonban nem láttam. Ez maga volt a titok. Nem mintha titkolta volna, hiszen négy gyermekkönyve jelent meg, közülük kettő az országos viharokat keltő írásos csatái közben.
De ez soha nem jött szóba. Most döbbenek rá, hogy a közélet akkori és rá kihegyezett gonoszságai, megsemmisítő indulatai nem tudták elvenni tőle a jövőt simogató kéz belső nyugalmát. Ha gyermek volt mellette, elindított benne valami ősi érzést. És talán leveleket is akart küldeni ezekkel a versekkel az utódoknak, amelyek arról szólnak, hogy a leginkább megtartó erő a szülőföld. Zámoly, a szülőfalu neve, újra és újra játékos mutatványként gurul elő. Az ürömi versekből pedig az hangzik ki, hogy a világban bárhol vagyunk, otthon nélkül nem élhetünk. Tamási Áron ezt felnőtteknek mondta. Csoóri Sándor gyermekeknek is. Néhány évtized alatt ennyivel vált otthontalanabbá és sebezhetőbbé a létünk.
Emlékkönyv
Fehér holló feketében
Egy emlékkönyv az életre keltés könyve is lehet. Ez a kötet nem csupán a búcsúról és a gyászról szól, hanem mindarról, amit Csoóri Sándor maga után hagyott: versekről, gondolatokról, barátságokról, vitákról és egy rendkívül gazdag szellemi örökségről.
Költőként, esszéíróként és közéleti gondolkodóként évtizedeken át meghatározó alakja volt a magyar kulturális és szellemi életnek. Írók, költők, filmesek, képzőművészek és gondolkodók tartoztak baráti és alkotói köréhez, miközben művei olvasók nemzedékeihez jutottak el. Életútját és munkásságát erős meggyőződések, szellemi párbeszédek és olykor éles viták is kísérték.
Az Emlékkönyv ezt a sokrétű személyiséget és életművet idézi meg. Nem lezárni kívánja Csoóri Sándor történetét, hanem megszólaltatni mindazokat, akik személyesen vagy művein keresztül kapcsolódtak hozzá. A kötet így egyszerre emlékezés és számvetés – személyes történetekből, irodalmi reflexiókból és fényképekből kirajzolódó portré.
Ez az emlékkönyv a hasonló célú könyveknek abba a családjába tartozik, amelyeknek minden írása kifejezetten az emlékezés középponti alakjáról szól. Természetes, hogy a bevezetőt az utolsó harmincöt évben - és azóta is - a hozzá legközelebb álló ember, a feleség, a társ, Balogh Júlia írja, s hogy az első fejezetben a temetésen elhangzott gyászbeszédek olvashatók.
A második fejezetben azok a friss írások sorakoznak, amelyek e gyűjtemény számára készültek. A harmadikban a már eltávozott kortársak verseiből, esszéiből, tanulmányaiból és köszöntőiből találnak válogatást. Itt olyan gazdag a kincsestár, hogy teljességre aligha törekedhettünk. A negyedik fejezetben az egy nemzedékkel fiatalabb követők írásai következnek. Olyan kutatókról, költőkről, mély ismerőkről van szó, akik valóban végigkövették Csoóri Sándor teljes életútját. Három tucat írás és ugyanennyi fotó - a kivételes könyv a második halálévfordulóra jelenik meg.
Éji nap – Nappali hold
Kiadatlan naplók, 1955–2011
Csoóri Sándor 1955 és 2011 között született, korábban kiadatlan naplójegyzeteit két kötetben tárja az olvasók elé. A feljegyzések különleges közelségből mutatják meg azt a szellemi és személyes világot, amelyből versei, esszéi és közéleti írásai is megszülettek.
A naplók nem hagyományos értelemben vett, napról napra vezetett személyes feljegyzések. Gondolatok, felismerések, töredékek és önvizsgálatok sorakoznak bennük: irodalomról, történelemről, a magyar társadalomról, barátságokról, alkotótársakról, közéleti kérdésekről és saját belső vívódásairól. Némelyik jegyzetből később tanulmány vagy esszé született, mások évtizedeken át kéziratban maradtak.
A két kötet egyszerre személyes dokumentum és korrajz. Csoóri Sándor tekintetén keresztül több mint fél évszázad szellemi és történelmi változásai rajzolódnak ki bennük. A feljegyzésekből egy önmagával és korával folyamatos párbeszédet folytató alkotó képe bontakozik ki – kételyeivel, örömeivel, indulataival és következetesen vállalt kérdéseivel együtt.
Régi vérfoltok vöröslenek
Kötetben meg nem jelent írások, 1960–2008
A Régi vérfoltok vöröslenek Csoóri Sándor 1960 és 2008 között született, korábban kötetben meg nem jelent írásaiból ad válogatást. A több évtizedet átfogó gyűjtemény különleges metszetét nyújtja annak a szellemi útnak, amelyet Csoóri költőként, esszéíróként és közéleti gondolkodóként bejárt.
Az írásokban irodalom, történelem, népi kultúra, nemzeti önismeret és közélet kérdései kapcsolódnak össze. Csoóri számára ezek a területek sohasem léteztek egymástól függetlenül: az irodalmat a közösség életének részeként, a kultúrát pedig az önazonosság egyik legfontosabb megtartó erejeként értelmezte.
A kötet lapjain egy gazdag szellemi és művészi kapcsolatrendszer is kirajzolódik. Írásaiban és visszaemlékezéseiben olyan alkotók jelennek meg, mint Pilinszky János, Nagy László, Csanádi Imre, Nemes Nagy Ágnes, Szécsi Margit, Orbán Ottó, Petri György, Szilágyi Domokos, Páskándi Géza, Illyés Gyula, Sütő András, Juhász Ferenc vagy Sánta Ferenc. A különböző világnézetű és művészi karakterű pályatársak jelenléte egyúttal Csoóri sokirányú irodalmi kapcsolatait is megmutatja.
A kötet így nemcsak korábban szétszórtan megjelent írásokat gyűjt egybe, hanem közel fél évszázad magyar irodalmi és szellemi életének sajátos dokumentuma is.
Összegyűjtött versei I–IV.
Az életmű költészeti összegzése
Csoóri Sándor Összegyűjtött verseinek négy kötete költői életművének átfogó gyűjteménye. A versek több mint hat évtized alkotói útját követik végig, a pályakezdés darabjaitól az utolsó évek költeményeiig.
E költészet egyik meghatározó sajátossága a személyes és a közösségi tapasztalat állandó egymásba játszása. A szülőföld, a természet, a szerelem, a történelem, a nemzeti önismeret, az emberi szabadság és az elmúlás kérdései újra és újra visszatérnek verseiben. A népköltészet képi és nyelvi öröksége sajátos módon kapcsolódik bennük a modern magyar líra látásmódjához.
A négy kötet együtt nemcsak egy költői pálya kronológiáját rajzolja ki, hanem annak belső változásait is: a korai versek közvetlenebb hangjától az érett költészet gazdag képvilágán át az utolsó évtizedek személyesebb, számvető verseiig. Csoóri költészetében mindvégig jelen van az egyéni sors és a közösség történetének összekapcsolása, valamint az a törekvés, hogy a vers a megélt világ tanúságtétele legyen.
Küzdelem a valósággal
Szociográfiai kísérletek a 60-as évekből
Csoóri Sándor szociográfiai írásaiban az 1960-as évek magyar vidéki társadalmának világát vizsgálja. Figyelmének középpontjában a falu, a paraszti életforma átalakulása, a közösségek sorsa és az egyéni életek mögött kirajzolódó társadalmi változások állnak.
Ezekben az írásokban az esszéista és a költő érzékenysége találkozik a szociográfus valóságfeltáró figyelmével. Csoóri nem kívülállóként szemléli ezt a világot: zámolyi gyermekkorának tapasztalataiból maga is ismerte a falusi élet rendjét, hagyományait és közösségi kötődéseit. A személyes élmény ezért szorosan összekapcsolódik nála a társadalmi folyamatok megfigyelésével.
A kötet írásai egy átalakuló Magyarország dokumentumai. Megmutatják azt a korszakot, amikor a hagyományos falusi világ gyors változáson ment keresztül, és ezzel együtt életformák, közösségek és évszázados kulturális minták is átalakultak. A szociográfia Csoóri számára nem pusztán társadalomrajz volt: az emberi sorsok és a közösség állapotának megértésére tett kísérlet.
Forgácsok a földön
Jegyzetek Magyarságról, Művészetről, Népművészetről és a Közéletről
A Forgácsok a földön Csoóri Sándor rövidebb feljegyzéseiből, gondolattöredékeiből és esszéisztikus jegyzeteiből összeállított kötet. Az írások egy része korábban már megjelent, más részük azonban hosszú időn át kéziratban maradt, így a könyv az életmű kevésbé ismert rétegébe is betekintést enged.
Csoóri évtizedeken keresztül jegyezte fel gondolatait. Új füzeteket kezdett, majd újra elővette a régieket, egy-egy mondathoz, felismeréshez később visszatért. Ezekből a feljegyzésekből gyakran esszék és hosszabb írások születtek, mások megőrizték eredeti, tömör formájukat. A kötet éppen ezért különösen közel enged az alkotói gondolkodás folyamatához: ahhoz a pillanathoz, amikor egy élményből, kérdésből vagy megfigyelésből megszületik egy gondolat.
A feljegyzések témái Csoóri egész életművének meghatározó kérdéseit érintik: magyarság és nemzeti önismeret, irodalom és művészet, népköltészet és népművészet, történelem, közösség és közélet. A rövid szövegekben ugyanaz a személyes, kérdező és sokszor szenvedélyes gondolkodás jelenik meg, amely esszéinek is egyik legfontosabb sajátossága.
A hagyomány föltámasztása
A Bartók–Kodály újrateremtés útján
Csoóri Sándor gondolkodásában a hagyomány sohasem a múlt változatlan megőrzését jelentette. Olyan élő örökséget látott benne, amely minden nemzedék számára újrafelfedezhető és újrateremthető. A kötet írásai ezt a gondolatot járják körül a magyar népköltészet, a népzene, az irodalom és a művészet összefüggéseiben.
Bartók Béla és Kodály Zoltán életműve Csoóri számára annak egyik legfontosabb példája volt, miként válhat a hagyomány modern művészi nyelvvé. Nem a múlt megismétlését látta munkásságukban, hanem azt a teremtő folyamatot, amelyben az örökölt kultúra új formában folytatja életét. Ugyanezt a kapcsolatot kereste a népköltészet és a modern magyar irodalom között is.
A kötet középpontjában ezért nem pusztán a hagyomány őrzése, hanem annak továbbélése áll. Csoóri számára az érték éppen attól marad eleven, hogy képes új gondolatokat, műveket és közösségi tapasztalatokat létrehozni. A hagyomány így nem lezárt múlt, hanem folytonosan megújuló kapcsolat múlt és jelen között.
Nincs jövő irodalom nélkül I–II.
I. A tisztánlátás keserűsége
II. Írói irodalomtörténet
A Nincs jövő irodalom nélkül két kötete Csoóri Sándor irodalomról, költészetről, nyelvről és a magyar szellemi hagyományról vallott gondolkodásának gazdag összegzése. Írásaiban az irodalom nem önmagában álló művészeti területként jelenik meg, hanem a közösségi emlékezet, az önismeret és a kultúra egyik legfontosabb hordozójaként.
Az első kötet, A tisztánlátás keserűsége, elsősorban a költészet szerepét, a magyar nyelvhez és kultúrához való viszonyt, valamint az író felelősségének kérdését járja körül. Csoóri számára a költészet az emberi lét legfontosabb kérdéseivel való szembenézés tere volt: szabadság, szerelem, történelem, közösség és személyes sors egyaránt helyet kapott benne.
A második kötet, az Írói irodalomtörténet, Csoóri sajátos nézőpontjából közelít a magyar irodalomhoz. Nem hagyományos irodalomtörténetet ír, hanem alkotóként tekint elődeire és kortársaira. Portrék, esszék, emlékezések és személyes kapcsolatok révén rajzolódik ki az az irodalmi közeg, amelyhez maga is tartozott.
A két kötet együtt arról tanúskodik, hogy Csoóri számára az irodalom és a nemzeti kultúra elválaszthatatlan volt egymástól. Az irodalmat olyan élő hagyománynak tekintette, amely nemcsak őrzi a nyelvet és a közösség emlékezetét, hanem minden nemzedéket arra késztet, hogy újraértelmezze saját helyét a világban.
„Magyar költészet nélkül nem volna magyar nemzet, magyar szellemiség.”
Cséphadaró a fejünk fölött I–III.
Történelmi esszék és vitairatok
A Cséphadaró a fejünk fölött három kötete Csoóri Sándor történelmi, társadalmi és közéleti tárgyú esszéinek nagyszabású gyűjteménye. Az írásokon keresztül több évtized gondolkodói pályája rajzolódik ki: személyes tapasztalatok, történelmi kérdések, nemzeti önismeret és a közösség sorsa újra és újra összekapcsolódik bennük.
Csoóri esszéírásának egyik sajátossága, hogy a történelmet nem elvont folyamatként szemléli. A nagyobb történelmi összefüggések mögött mindig az embert, az egyéni sorsot és a közösség tapasztalatát keresi. Gyermekkori emlékekből, hétköznapi megfigyelésekből vagy egy-egy történelmi eseményből kiindulva jut el tágabb társadalmi és erkölcsi kérdésekhez.
Esszéiben erősen jelen van a magyar esszéirodalom hagyománya. Ady Endre, Németh László, Illyés Gyula és más elődök örökségéhez kapcsolódva alakította ki saját, egyszerre személyes és közösségi kérdéseket vizsgáló esszényelvét. Írásaiban az irodalom, a történelem és a közéleti gondolkodás határai gyakran egymásba érnek.
A három kötet együtt Csoóri esszéírói munkásságának egyik fontos metszetét adja: annak a több évtizedes gondolkodói útnak a dokumentumát, amelynek középpontjában a magyarság történelmi tapasztalata, a nemzeti önismeret és az ember közösség iránti felelőssége áll.
Óriások között
A rácsodálkozás öröme
Az Óriások között Csoóri Sándor irodalomról, művészetről és kultúráról szóló írásaiból rajzol ki gazdag szellemi panorámát. A kötet középpontjában azok az alkotók, művek és gondolatok állnak, amelyek egész életében meghatározó találkozást jelentettek számára.
Csoóri számára a művészet sohasem csupán esztétikai kérdés volt. Az irodalomban, a népköltészetben, a zenében és a filmben egyaránt az ember és a közösség önismeretének lehetőségét kereste. Írásaiban újra és újra visszatér a népi és az úgynevezett magas kultúra kapcsolatához, a hagyomány továbbéléséhez, valamint ahhoz a kérdéshez, miként őrizheti meg a művészet jelentőségét a tömegkultúra korában.
A címben szereplő „óriások” egy szellemi világot is jelentenek: mestereket, elődöket és kortársakat, akikhez Csoóri személyes és alkotói kapcsolat fűzte. Róluk írva saját gondolkodásának forrásai is láthatóvá válnak. A portrék és esszék ezért egyszerre szólnak másokról és magáról Csoóriról.
A kötet egyik legerősebb motívuma a rácsodálkozás képessége. Annak felismerése, hogy egy vers, egy dallam, egy film vagy egy emberi teljesítmény képes újra megnyitni előttünk a világot. Az Óriások között ennek a szellemi kíváncsiságnak és az értékek iránti figyelemnek a dokumentuma.
Levelek Csoóri Sándorhoz
1952–2016
A kötet Csoóri Sándor több mint hat évtizedet átfogó levelezéséből ad válogatást. Több mint százhúsz levélíró mintegy százötven levele rajzolja körül a költő személyét, kapcsolatait és azt a rendkívül gazdag szellemi közeget, amelyben élt és alkotott.
A levélírók között a magyar irodalom, művészet és szellemi élet számos meghatározó alakjával találkozunk: többek között Illyés Gyulával, Nagy Lászlóval, Cs. Szabó Lászlóval, Sütő Andrással, Vas Istvánnal, Jókai Annával, Kodolányi Gyulával, Görömbei Andrással és Domokos Mátyással.
A levelek személyesebb oldaláról mutatják meg azt a világot, amelyet az esszékből, versekből és közéleti írásokból másként ismerünk. Barátságok, alkotói kapcsolatok, közös gondolkodás, viták, kérések és bizalmas közlések jelennek meg bennük. A címzett alakja sokszor éppen mások szavain keresztül válik láthatóvá.
A Levelek Csoóri Sándorhoz ezért egyszerre irodalmi dokumentum és kordokumentum: nemcsak Csoóri Sándor személyiségéhez visz közelebb, hanem annak a magyar szellemi életnek egy darabját is megőrzi, amelynek évtizedeken át meghatározó szereplője volt.
.jpg)
Halálra táncoltatott lány
Egy színházi előadás születése
A kötet Csoóri Sándor Halálra táncoltatott lány című balladájából született színházi produkció létrejöttét kíséri végig. Egy irodalmi mű útját mutatja meg attól a pillanattól, amikor újra megszólítja az alkotókat, egészen addig, amíg zenében, táncban, képben és színpadi jelenlétben új formát ölt.
A kiadvány Novák Péter színész-rendező interjúin és Váradi Levente fotóművész különleges képein keresztül enged betekintést az alkotófolyamatba. A beszélgetések nemcsak az előadás születését dokumentálják, hanem azt is megmutatják, miként találkozhat Csoóri költői világa a kortárs színház, a zene és a tánc nyelvével.
A könyv így egyszerre művészeti album, alkotói dokumentum és tisztelgés Csoóri Sándor életműve előtt. A ballada nem lezárt irodalmi szövegként jelenik meg benne, hanem olyan élő műként, amely évtizedekkel megszületése után is képes új alkotásokat inspirálni.
A megfigyelt ember
Állambiztonsági jelentések Csoóri Sándorról
A megfigyelt ember című sorozat Csoóri Sándor állambiztonsági megfigyelésének dokumentumaiból közöl válogatást. A kötetek szerkesztői, Bank Barbara és Soós Viktor Attila történészek a fennmaradt iratanyag feldolgozásával teszik hozzáférhetővé azokat a jelentéseket, amelyek évről évre rögzítették Csoóri találkozásait, kapcsolatait, utazásait és közéleti tevékenységét.
A dokumentumok sajátos nézőpontból mutatják meg Csoóri életének egy korszakát. Miközben az állambiztonsági szervek megfigyelőinek szemszögéből készültek, a jelentésekből kirajzolódik az a kiterjedt irodalmi, művészeti és értelmiségi kapcsolatrendszer is, amely Csoóri Sándort körülvette Magyarországon és a határokon túl.
A sorozat jelentősége túlmutat egyetlen alkotó személyes történetén. A dokumentumok betekintést engednek a Kádár-korszak állambiztonsági megfigyelési gyakorlatába, és egyúttal forrásként szolgálnak a korszak magyar kulturális és szellemi életének kutatásához. Az iratok természetükből adódóan az állambiztonság nézőpontját tükrözik, ezért értelmezésük történeti kontextust és forráskritikát igényel.
A kötetek együtt egy különleges dokumentumsorozatot alkotnak: Csoóri Sándor életének és korának olyan lenyomatát őrzik, amely az irodalmi életmű mellett a 20. századi magyar történelem egy kevésbé látható rétegét is feltárja.
Filmes munkássága
Csoóri Sándor alkotói pályájában az irodalom és a filmművészet szorosan összekapcsolódott. Forgatókönyvíróként, társíróként és dramaturgként a magyar filmművészet számos jelentős alkotásának létrehozásában vett részt. Különösen meghatározó volt együttműködése Kósa Ferenccel és Sára Sándorral.
Filmes munkásságában ugyanazok a kérdések kaptak hangsúlyt, amelyek költészetét és esszéit is végigkísérték: az emberi sors, a történelmi emlékezet, a szabadság és a közösséghez való tartozás.
Az alábbi válogatás forgatókönyvírói, társírói és dramaturgi munkáit mutatja be.
Forgatókönyvíróként és társíróként
Tízezer nap (1967) – Rendező: Kósa Ferenc • 1967, Cannes – a legjobb rendezés díja
Feldobott kő (1969) – Rendező: Sára Sándor
Ítélet (1970) – Rendező: Kósa Ferenc
Nincs idő (1973) – Rendező: Kósa Ferenc
Hószakadás (1974) – Rendező: Kósa Ferenc
80 huszár (1978) – Rendező: Sára Sándor
Tüske a köröm alatt (1987) – Rendező: Sára Sándor
Dramaturgként
Holnap lesz fácán (1974) – Rendező: Sára Sándor
A trombitás (1978) – Rendező: Rózsa János
Csontváry (1979) – Rendező: Huszárik Zoltán
A mérkőzés (1981) – Rendező: Kósa Ferenc
Dokumentumfilmes közreműködések
Vízkereszt (1967) – Munkatárs; rendező: Sára Sándor
Karsai Zsigmond, a népművészet mestere (1974) – Közreműködő
Krónika – A 2. magyar hadsereg a Donnál (1982) – Dramaturg; rendező: Sára Sándor
Pergőtűz (1982) – Dramaturg; rendező: Sára Sándor
Elátkozva a hatodik napot (1982) – Forgatókönyvíró.